Nem (feltétlenül) baj, ha olcsó
Egy adóellenőrzés során az ár önmagában természetesen nem perdöntő. Amennyiben viszont más tényezők is adókijátszásra utalnak akkor a túl olcsó beszerzési ár az egyik legfontosabb bizonyíték lehet arra, hogy a beszerzés során fel kellett volna ismerni az adókijátszást.
Joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan? A bizonyítás során ugyanis még a NAV-nak sincs egyszerű dolga. Ilyen például az ipari termeléshez használt alapanyagok értéke, vagy ha egy igen szűk vállalkozói kör tevékenykedik az érintett szektorban. Előfordulhat az is, hogy a hivatalnak nincs elég információja az adott szektorban bevett üzleti szokásokról, ármegállapítási módokról (pl. mennyiségi kedvezményekről, másodpiac jelentőségéről). Egyes esetekben a NAV a piacon működő gyártóktól és kereskedőktől kér áradatokat.
Egyes esetekben kifejezetten nehéz feladat a piaci ár meghatározása. Máskor viszont nagyon egyszerű dolga van az adóhatóságnak. Élőmunka-intenzív szolgáltatások esetén például aggályokat vethet fel, ha a vállalkozónak fizetett díj nem éri el a minimálbér adóterhekkel növelt összegének egy órára jutó részét.